Elméletben ugyanannak az országnak, a miénknek mesélt a napokban Orbán, és beszélt ma Bokros. Mindkettő közönség előtt, csak az első statikusan, a hatalom pulpitusa mögé komponálva, megfelelő díszletben, még a vicceket is papírból olvasva. A második pedig végig szembenézve, mondandója előadása közben járkálva, mint a magyarázó tanár az órán, no és papírok nélkül.
Nem kell ide program, én se fogok írni, a blog nem ennek a műfaja, személyes teendőim napi sorrendje (l. program) pedig nem hinném, hogy bárkit érdekelne, bárkire tartozna. Nagyobb baj, bár kétségkívül szórakoztató, amit a még lassan csordogáló választási kampány új vonásaként láthatunk, vagyis hogy ide bőven elég a mese, a romantikus vagy lázas ködevés, nem kell semmiféle konkrétum. Hova ide? Hát Magyarországra.
Ezt szokták mondani régebben a Petőfi rádió vízállásjelentésében délután, lehet, hogy most is, rég nem hallottam már. Ma sem rádiót hallgattam délután, hanem kitelepültem. Még pedig a Móricz Zsigmond körtérre, annak is a Villányi utat lezáró kis szögletébe, szegény Móricz szobrának majdnem a helyére, hiszen kampány van. A vízállásjelentés az időjárásról jutott eszembe, mert az ma is volt, igaz, csak 0 ºC körüli, és a kitelepülés, mint majdnem mindig, ma is nagyon jól sikerült. Pedig ez volt az első, és ha a hajóvonták találkozása tilos is, különösen a zajló Dunában, a választókkal való találkozás egyelőre még szabad, nekem is. Érdekes, hogy egyedül voltam, rivális kollégáimat (korábban szomszédos gyékényről árultunk) nélkülöznöm kellett.
Egy év múltán megtalálta a rendőrség Cozma gyilkosát. 700 tanú, 70 milliós nyomozás, 13 ezer oldal bűnügyi irat, és hát R. Sándor, valahogy így hívják, meg a társai. Ők már eddig is megvoltak, rendületlenül tagadtak, ők nem tettek semmit, éppen fordítva történt, őket provokálták. Ezt azonban megérezhették előre, ezért volt náluk több penge, ezért szúrtak többször és többen is szívbe és vesébe, azért rúgtak fejbe, ütöttek-vertek másokat. Marian Cozma egyedül volt a barátnőjével meg két sportolótársával. Ők erősek, izmosak és hatalmasak voltak, szemben szegény, vézna támadóikkal, akik így életveszélybe kerültek.
Lehet, hogy túl korán írok, mert lehet, hogy estére elviszik Demszkyt is. Ő ugyan azt mondja, nincs ennek öt perce, hogy ha jönnek a rendőrök, hát majd kérdeznek, ám erre egyelőre komoly okot nem lát, különben sincs mentelmi joga. Mintha a mentelmi jog erre vonatkozna, nem a tettenérésre. És ha az lesz a nyomozás tárgya, hogy lehet-e tetten érni Hagyón és a többieken kívül mást is? És ez még mindig csak a BKV. Amit ugye milyen jó lett volna egyszerűen közlekedésre használni, nem folyton csak lopkodni belőle, mint ebben az országban szinte bármiből.
Mindennapi betevő mérgünkről már rég nem mi gondoskodunk, hanem esszük, amit elénk tálalnak. Aktuális lázálmainkat sem mi magunk álmodjuk, ők álmodnak minket. Mint a mégis csak svéd nyugdíj, ami mégsem kellene (Varga, a múlt héten), pedig nem baj, hogyha mégis svéd lenne (szintén Varga, de ma), csak épp korábban nem kellett, ilyesmit mondott a Fidesz. Mivel a Fidesz még nem mondott semmiféle kézzel foghatót, kirajzolódni látszik a negatív program, tudniillik hogy mit nem. Aztán esetleg mégsem vagy mégis (bármelyik magyar szó bármikor szükség szerint törlendő).
Ha már a Kontrában ma Orosz József is ezeket kérdezte tőlem, visszatérek Gyurcsányra meg az MDF-re, Hagyó Miklósra meg a BKV-ra. Az első kettőnek kevés köze van egymáshoz, a második kettőnél az ellenkezője hírlik. Nem tudhatok kitalálni ötpercenként új hírt; napközben kampányos ember (képviselő-jelölt), este meg blogíró vagyok errefelé, nem rémhírterjesztő.
Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. Más változat szerint, ha az a bizonyos vaj az illető füle mögött van, akkor meg hát főleg ne menjen a napra. Különben sem igen értem, miért kéne napra menni ilyen tudományosan leírt és igazolt, ráadásul téli esetben, hacsak épp nem demonstrálni akarunk valamit. Például éppen azt, hogy a Fidesz hogyan próbálja láthatatlannak mutatni magát. Régmúlt úrfi korunkban az ilyesmire azt szoktuk mondani: nicsak, halottnak tetteti magát a szegedi országút árkában, nehogy megszólítsák, és a végén pénzt kérjenek tőle… A jó Fidesz persze sok pénzt is kér, árok ide vagy oda, most jön föl a nemzet a mély árokból, lássuk, hol a zsozsó.
Annak idején az egyik lakó jó előre felkészült a tettre. Ma sem tudom, ki lehetett, sok jókedvű fiatal család lakik a házban. Szóval látták, mi van kiírva, úgyhogy fölmentek a lakásba, vették az eszközt, és a lépcsőházban, odalent engedtek a nyelvi késztetésnek. Az történt, hogy a család egy tagja a folyosón demokratikusan elkezdett firkálni. Nem a szokásos primitív disznóságokat a házi táblára, hanem csak egy betűt húzott ki a jó vastag filccel. Arról a drága papíripari termékről, amit a Fidesz nemcsak bedobált minden lakónak, hanem valaki még a szolgálati közlemények (ki a háziorvos, közös képviselő, tűz esetén stb.) közé (fölé) is odaszögezte, mint egykoron Luther Márton a maga pontjait Wartburg várában.
Kezdhetném a klasszikus szerzővel, aki azt mondta: nem akarok tetszeni minden olvasónak – és hát nekem sem tetszik minden olvasó. Vannak azonban, akik még írnak is, és nem feltétlenül blogot (látom, azért azt is), inkább szívesebben névtelen levelet, hiszen most jött el a bátrak ideje.
Szegény Petőfi Sándor nem erőszakos bűncselekményre buzdított (az ilyesmit hívják felbujtásnak), hanem költő volt, és republikánus, vagyis köztársaságpárti. Nem elszámoltatósdit játszott (nem ment bele ilyen játékba). Nem haszonra vágyott, hanem szabadságra. Nemzeti alkotmányt és országgyűlést akart, és hogy még mi mindent, kinyomtatta tizenkét pontban Landerer és Heckenast, de a versekből is tudjuk. Épp ezért nem is írna Orbán facebookjába, hiszen bolondnak néznék, és még jó, ha nem baloldalinak ott, ahol alkotmányt, kordont és rendet bontanak. De lehet, hogy írna, csak semmi prekoncepció, ám talán nem lelkesedne ezért a vircsaftért.
Este van, este van, ki-ki nyugalomba, feketén bólingat az eperfa lombja. Kisebbik unokám, a kétéves Domokos Miklós itt meg szokott állni, mert most jön az, hogy zúg az éji bogár (ezt nagyon szereti), nekimegy a falnak, nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Itt be is szoktuk fejezni, mert a Családi kör neki még túl hosszú. Olykor áttérünk a Harap utca háromra, ahol megnyílott a Kutyatár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülű Aladár, no meg Weöres Sanyi bácsi. Lehet választani. Én is egész nap zúgtam, ahogy tegnap is (nem írok le mindent, amit a kampányom dolgában intéztem, naná, hogy nem, hiszen a blogokat mindenki olvassa…).Vagyis „üzemben voltam”, de hát négyévente ez a képviselőjelöltek dolga.
Legalábbis most ennyi van, 15:25, hétfő délután nagyjából fél négy, amikor négy esztendő után újra elkezdem. Pontosabban csak folytatom, hiszen tegnap este már elkezdte Kiszelly Zoltán, amikor tömör összefoglaló leírást adott erről a mi hamarosan elkezdődő kis magyar társasjátékunkról, a kopogtatócédulás mizériáról. Jó, hogy megírta, még ha ma már tudálékos, aprólékos „politologizálásnak” tűnik is, ha valaki tájékoztatólag leír, elmagyaráz egy működő rendszert, ami ugye száraz és unalmas, csak hát az életünk, meg a jövőnk (minősége) a tét.
Kezdjük mindjárt kissé ünnepi zavarban. (Így hajnalban ennyire nem forog az agy) Nem csak a kampányszezon kezdődött el, hanem a parlamentblog is feltámadt. (Hú, ez kemény! Esküszöm belelendülök utóbb!) A két esemény nem óhatatlanul függ össze. Vagy mégis? Hiszen a korteskedés jó apropó arra, hogy végre feltámadjon poraiból ez a blog. De ígérem, a voksolás után sem áll le a blogmotor. Az áprilisig tartó szezonban Csapody Miklós MDF-es politikus ésKiszelly Zoltán politológus vendégbloggerkedésével indulunk újra.
Eldördült a startpisztoly, február elején kezdik postázni a kopogtatócédulákat. Elindul a szokásos cédulavadászat, ami a választás nulladik fordulója is egyben. Többen szorgalmazták már a cédulák feketepiacának beszüntetését, és egy, az esélyegyenlőséget jobban szolgáló - pl. kauciós - rendszerre való átállást.
Reklámozz
minket! Helyezd el honlapodon a ParlamentBLOG egy
bannerét (120×240
vagy
468×60), és
cserébe mi is kirakjuk a Te álló banneredet! Csak
szólj.
Szerző: 
Lehet, hogy túl korán írok, mert lehet, hogy estére elviszik Demszkyt is. Ő ugyan azt mondja, nincs ennek öt perce, hogy ha jönnek a rendőrök, hát majd kérdeznek, ám erre egyelőre komoly okot nem lát, különben sincs mentelmi joga. Mintha a mentelmi jog erre vonatkozna, nem a tettenérésre. És ha az lesz a nyomozás tárgya, hogy lehet-e tetten érni Hagyón és a többieken kívül mást is? És ez még mindig csak a BKV. Amit ugye milyen jó lett volna egyszerűen közlekedésre használni, nem folyton csak lopkodni belőle, mint ebben az országban szinte bármiből. 
Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. Más változat szerint, ha az a bizonyos vaj az illető füle mögött van, akkor meg hát főleg ne menjen a napra. Különben sem igen értem, miért kéne napra menni ilyen tudományosan leírt és igazolt, ráadásul téli esetben, hacsak épp nem demonstrálni akarunk valamit. Például éppen azt, hogy a Fidesz hogyan próbálja láthatatlannak mutatni magát. Régmúlt úrfi korunkban az ilyesmire azt szoktuk mondani: nicsak, halottnak tetteti magát a szegedi országút árkában, nehogy megszólítsák, és a végén pénzt kérjenek tőle… A jó Fidesz persze sok pénzt is kér, árok ide vagy oda, most jön föl a nemzet a mély árokból, lássuk, hol a zsozsó. 
Szegény Petőfi Sándor nem erőszakos bűncselekményre buzdított (az ilyesmit hívják felbujtásnak), hanem költő volt, és republikánus, vagyis köztársaságpárti. Nem elszámoltatósdit játszott (nem ment bele ilyen játékba). Nem haszonra vágyott, hanem szabadságra. Nemzeti alkotmányt és országgyűlést akart, és hogy még mi mindent, kinyomtatta tizenkét pontban Landerer és Heckenast, de a versekből is tudjuk. Épp ezért nem is írna Orbán facebookjába, hiszen bolondnak néznék, és még jó, ha nem baloldalinak ott, ahol alkotmányt, kordont és rendet bontanak. De lehet, hogy írna, csak semmi prekoncepció, ám talán nem lelkesedne ezért a vircsaftért. 
Kezdjük mindjárt kissé ünnepi zavarban. (Így hajnalban ennyire nem forog az agy) Nem csak a kampányszezon kezdődött el, hanem a parlamentblog is feltámadt. (Hú, ez kemény! Esküszöm belelendülök utóbb!) A két esemény nem óhatatlanul függ össze. Vagy mégis? Hiszen a korteskedés jó apropó arra, hogy végre feltámadjon poraiból ez a blog. De ígérem, a voksolás után sem áll le a blogmotor. Az áprilisig tartó szezonban 
