ParlamentBLOG
Mesés nap
A Parvulescu beszédet nem tudtam végignézni. (Pedig a kongresszusok nagyrészét egyenesben nézették velem.) A kezdeti lebénulás után az általános riadalom, aztán a félelem – na meg a józan ész - diktálta vastapstól kellemetlen, rosszérzés kerített hatalmába. Emlékeket ébresztett húsz év távlatából azokról az időről, amikor minden az emberért volt. Azért az Emberért, akit népe egyszerűen csak „az Elvtársnak” nevezett. (Feleségét „az Elvtársnő” vagy „az Asszony” néven emlegették, napjában többször is.) Az Elvtárs és az Elvtársnő fáradhatatlanul tevékenykedtek létkörülményeink javításán. A határtalan gondoskodásnak köszönhetően megszüntek a kövér emberek, a koleszterol eltűnt, helyét az adrenalin vette át.
{ komment (1) } { permalink }   { tovább }
Savazz ránk!
Hát, bejutottunk a hvg.hu blogversenyének középdöntőjébe. Így volt ez tavaly is, és aztán jól bele is ragadtunk, mert a kategória döntősei közé már sehogy sem sikerült felvergődnünk. De majd most. Vagy nem. Savazz ránk!
{ komment (2) } { permalink }  
Ugyanazzal a kapcsolattal - Irén napra

Irén napi post. (Majd elfelejtettem: döbbenetes!) Sem a Fidesz, sem az MSZP, sem a párt, sem a politika szó nem szerepel az olajbizottság jelentésében, mely a parlament honlapján találtatik a testület jegyzőkönyveinek társaságában. A politika nem fertőződött meg tehát. Akkor mire fel ez a hajcihő?! Na jó, álnaivitásunk levetkőzve, és nem kérdezve miért nem küldte el a mai napig a bizottságnak Pintér Sándor akkori belügyminiszter az ukrán-dossziét, csak egy idézet, a vizsgálóbizottság utolsó ülésének utolsó képviselői mondata: Azt hiszem, hogy ugyanúgy, ahogy eddig, ugyanazzal a kapcsolattal tudunk tovább is ebben a magyar parlamentben együtt munkálkodni. Ebben szemernyi kétségem nem volt.
{ komment (0) } { permalink }  
Pacsirta szólt vagy a fülemüle?
Mennyi kellem és kecs van ebben a párbeszédben, szinte izzik a levegő pedig fásultságnak kellene kitöltenie azt. A Nő: Szili Katalin. A férfi Garamhegyi Ábel államtitkár. Helyszín: Nem egy középkori lovagterem, nem is a reformkor bálterme, a századelő füstös, konyakos szalonja, hanem a parlament ülésterme. Idő: a nyári szabadság előtti utolsó ülés, napirend után, késő este.
Nő: Megadom a szót Garamvölgyi Ábel államtitkár úrnak.
Férfi: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés!
Nő: Bocsánat, Garamhegyi, elnézést
Férfi: Bele fogok törődni, elnök asszony...
Nő: Ne haragudjon, meg fogom tanulni, államtitkár úr. Bocsásson meg ezért, tudtam, hogy eltévesztem. Öné a szó.
Férfi: Nem tudok haragudni, elnök asszony.
Nő: Ettől még a szimpátiám óriási. Öné a szó.

Közben pacsirta szólt, vagy a fülemüle, és halkan csókolóztak a parlamenti angyalkák.
{ komment (1) } { permalink }  
Nem mert leszámolni ellenfelével Ceausescu
Hogy akadtam rá e videóra? Mi tagadás, sejtelmem sincs. De fogalmam sem volt arról, hogy kommunista diktatúrában a hetvenes években akadt olyan szocialista ország, ahol volt mersze egy politikusnak felszólalnia az adott állam aktuális „mindenhatója” ellen. Méghozzá mindezt egy pártkongresszuson tette. Ráadásul éppen Romániáról van szó, s mint tudjuk, Nicolae Ceausescu - 1965-ös pártfőtitkárrá választását követően - nem tűrte meg az őt bíráló politikusokat. A helyszín Bukarest, 1979-ben. Constantin Parvulescu, a kommunisták nagy öregje váratlanul szólásra emelkedett, s bejelentette, nem ért egyet a párt politikájával, olyannyira, hogy nem szavaz Ceausescura. (Részletekért katt a továbbra)
{ komment (1) } { permalink }   { tovább }
Évadértékelő

Minthogy az országgyűlésről és a bibliáról van szó, nem veheti tőlünk senki messziről hozott hasonlatnak, ha a magyar parlament mostani működését Péter apostolnak a halászokról mondott e szavaival jellemezzük: "...és egész nap munkálkodván, semmit sem fogtanak vala." (Mikszáth)
{ komment (0) } { permalink }  
Páncélban merev

Szili szerint finomhangolás jellemezte a parlament félévét. Tudtak tenni azért, hogy megelőzzék: "demokráciánk a gyűlölködés páncéljába merevedjen". Mielőtt elképzelnénk azt a demokratikus  vitézt, aki merev fallosszal áll a páncéljában, szögezzük le, hangsúlyozzuk ki, húzzuk alá, hogy egy nagy szart! Már hogy finomra hangoljunk. Az egész parlamenti félévet nem más, mint az utcazaj, a lábdobogás töltötte ki, ellenzéki gyaurellenességgel nyakon öntött kormánypárti teszetosza-szag. Egyöntetűség csak ott mutatkozott ahol  a szakmaisággal megfertőzött törvényjavaslatokba az istennek sem tudtak betuszkolni egy kis politikát. Utcára kacsintós évad volt ez, ahol nagyobb volt a keletje a hazugozásnak, mint a fontoljuk meg-nek, ahol a cselnek elismerő csettintés jutott, az érveknek, meg legyintős röhögés.
{ komment (4) } { permalink }  
Balhorog, jobbcsapott
Van az úgy, hogy egyszerre kell Népszavát és Magyar Nemzetet olvasnia az embernek ahhoz, hogy aránylag objektíven tudja szemlélni a valóságot. Orbán Viktor genyó, Gyurcsány Ferenc meg paraszt. Ha ezt a két tételt elolvassuk minden nap egyikben és másikban, akkor már jól is vagyunk. Nem kell kávé. De azért mégis van abban valami szomorú, hogy az on-line hírboglyában az alábbi címek egymás alatt jelentek meg: "Magyar Nemzet: Gyurcsány meghülyülhet a hatalomtól?" és "Népszava: Orbán Viktor pénzt mos?"... Hát, ez van. Posványos, büdös médiamocsár. Veszek egy Sporthorgász Magazint. Abban talán még van valami érdemi is.
{ komment (0) } { permalink }  
A dolgozó Tomi
Szeretett Deutsch-Für Tamás barátunk megint kapott egy kockacukrot meg egy nagy simit a vezértől és máris lement négykézlábra, meg két-három pofonért. Megint eljátsszatják vele a szaros törlőrongy szerepét. "Menj oda Tomi, mond, hogy ez egy elmebeteg görény, aztán túrj a hajadba és gyere haza. Kapsz egy cukrot. Hős leszel, a mi hősünk!". Tomi megy, kiáll és röhögés (no meg szégyen) nélkül olyat tud mondani, hogy ez a Gyurcsány Ferenc ideggyenge és ezért mondjon le. Kicsit zavaros, eg hiperaktív ez a Feri, hát van ilyen. Orbán Viktor meg megalomán elmeroggyant, akkor ő is húzzon el. Na? Egy-egy. De nem is ez a legszebb. DFT (ejtsd: Tomi) bemegy a Mokkába és az újságírást, mint szakmát megszégyenítő Havas Henriknek ezt találja mondani; jól tessék figyelni: "(...) eljött az ideje, hogy végre ezt a meggyőződésem szerint nyilvánvaló tényt, Gyurcsány Ferenc pszichikai alkalmatlanságával kapcsolatos nyilvánvaló tényt kellő tisztelettel, bántó szándék nélkül fogalmazzuk meg a nyilvánosság előtt, mert ebből sok embernek személyes problémája fakad. Azt gondolom, hogy ön is biztos dolgozott már olyan munkahelyen, ahol fogalmazzunk így, hát zavaros gondolkodású volt a vezető. Nem lehet ott rendesen dolgozni." Ízleljük mégegyszer azt a részt! "Ön is biztos dolgozott már olyan munkahelyen". Havas lehet, neki volt állása elég. De Te, kedves Tamásom, soha, sehol, egyetlen helyen sem dolgoztál. Te sportminiszternek születtél, baze. Még a diplomádat is meg kellett várni. Az első igazi főnököd pedig Orbán Viktor. Szóval, húzz el kérlek te, a jó... Huh, mély levegő, mély levegő. Én is ideggyenge lettem.
{ komment (2) } { permalink }  
A gázgyárak szüzessége

Megihletett a dr. Főrendőr versészete. Előkapartam hát régi blogom egyik bejegyzését, melyben két szoci választmányi elnök verseit vettem górcső alá. Jánosi György a múlt, nézzük inkább Simon Gábort, a jelenlegit, akinek egyebek mellett egy 1988-as főiskolás antológiában jelentek meg versei. Sőt, Vám Piroska és Draku Lajos főszereplésével musicalt is írt. Kézbe zárt egek. Írta Simon Gábor verse:  "falak temetnek/égő havon futó nyomokat/lépteim zaját/hangszórók okádják arcodba/táblákat emelek/s tépek ki szememből/agyam cseppjeit szórom/a csend megtört villanásaiba/fegyverek simítják ajkamat/ ránehezednek a kezemre/s anyám hangjával szólítják nevemet". Eddig az első, de van másik is, mely a keresztségben az ellobbant idő címet kapta. Felhívom mindenki figyelmét, hogy csak önöknek csak itt és most. A vidéki főiskola vidéki antológiája nagyon kevesek büszke tulajdona. Exkluzív tehát ami jön: " várakozom a másnapok szavában/némák sikoltoznak/s taposnak virágot tartó kezekre/az elvétett városok kapujában/az időlángok álmai/visszaköszönnek a holnapok tévedéseiben/gázgyárak beszélgetnek/az üvöltő csend elveszett szüzességekre tekint/a mindenség zajaként/hallom a zongoraszót/ bár arcomat évmilliók temetik el".
{ komment (1) } { permalink }  
Dr. Főrendőr
Nekem szimpatikus az új országos főkapitány. Hogy Gyurcsány Ferencnek miért épp pont rá esett a választása, nem tudni. Lehet, hogy az Egymásért-ügy miatt, vagy netán megtetszettek neki a morcos tekintetű, de érző lelkű tiszt versei? Mindegy is. Bencze József remélhetőleg rendet vág a kék mundérosok között és eredményei eredményeket szülnek. Az is kétségtelen azonban, hogy a nyilatkozás művészetét még tanulnia kellene. Úgy kommunikációilag. Na. Mert, hogy a minap azt találta mondani: "Természetesen nem vagyok teljesen közömbös a saját sorsomat illetően, de úgy érzem, az elmúlt pár évtizedben szereztem annyi tapasztalatot, hogy némi túlzással egy kisebb kórházat is el tudnék vezetni. Feltéve, ha a menedzseri feladatokról van csupán szó és nem nekem kell operálnom." Na, már csak épp az hiányozna, hogy az országos főkapitány kórházat vezessen. Majd, ha nem Benczének, hanem Szilvásy Józsefnek hívják. Akkor esetleg. Addig gumibotot a kezébe, nem szikét... Pláne, mikor egészségügyi reform van, vaze.
{ komment (0) } { permalink }  
Gyaloghiány
Mintha Szilvásy, amúgy értékelendő gyermekimádata miatt, úgy robbant volna fel a kormány, hogy az alkotórészek eredeti helyzetükhöz képest más-más koordinátákra estek vissza. Lamperth elröppent az önkormányzatoktól és belebucskázott a munkaügybe, Kiss Péter a munkaügyből a kancelláriába, Iváncsik államtitkár a hadügyből a titkosszolgálatokba, Gordon fejlesztési ügyektől Lamperth helyére. Mintha nem lenne új erő, új katona. Tilitoli van. Nyakon öntve olyan lózungokkal, hogy a kormányátalakítás nem személyekről szól. Persze, hogy nem. Mert sakkjátszmáról, bábukról. A lónak L-alakú a mozgástere, vele vigyázni kell, a futó veszélyes lehet a királynőre, tehát csak óvatosan, a bástya berosálhat, így nem veszem észre. A játszmában csak gyalogok nincsenek, akiket könnyen ki lehetne ütni. Mindenki erős, mindenki veszélyes. A Király félhet.
{ komment (4) } { permalink }  
RrRr
Az őszödi beszédről annyit beszélt az ellenzék, hogy közkívánatra most  - amikor a postot írom - Gyurcsány megismétli a parlamentben. Trágárság csak annyi benne, hogy a Fene kacérkodik a Hétszázát-tal. Nem tudom jó ötlet-e előhozakodni azzal a szpíccsel, ami miatt felgyulladt Budapest. Gyurcsány befejezte, Göndör most szövegelemzést ad és megemlékezik. Aztán alternatív, pontosabban antiőszödi, reformellenes beszédet mond. Kéri a jegyzőkönyvvezetőket idézőjelekkel írják le mondatait. A Lipót felkelt, megrázkódott és lomhán elindult Budapestre. Jövőre érettségi tétel lesz az elhíresült szöveg tán így: mutasd ki Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszédében a verbum stirpsek előfordulásának gyakoriságát. Az érettségi bizonyítványodat a pszichiátriai osztály sóval beszántott helyén veheted át.
{ komment (5) } { permalink }  
Tavaszi ég a Cigánysor felett

A CNN időjárásjelentése Magyarországról.
{ komment (5) } { permalink }  
Találati pontosság

A printújságokból sok minden tudni lehet a kormányátalakításról. 1. Szilvásyt Kiss Péter váltja. 2. Kisst Simon Gábor váltja. 3. Az MSZP elnökségi ülésén megdumálták, mi legyen. 4. Szilvásy titkosszolgálatokat felügyelő  tárca nélküli miniszter lehet. Némi körtelefon és több politikus megkérdezése után pontosítsuk kicsit:  1. Szilvásyt valóban Kiss fogja váltani és ezt várhatóan holnap bejelentik. 2. Kissnek nem Simon Gábor lesz az utóda. 3. Az MSZP elnökségi ülésén nem beszéltek a kormányátalakításról. 4. Törvénymódosítás kellene ahhoz, hogy Szilvásy tárca nélküli miniszter lehessen, erre meg nincs idő. 5. Lehet, hogy én is hazudok. 5. Ne bízz az újságokban -  teljes mértékig. 6. A politikusokról már nem is beszélve.
{ komment (1) } { permalink }  
Jobbegyenes Majtényiért

Sólyom László ma aláírta azt a törvényt, mely a vizitdíjat beemeli a költségvetési kategóriák közé. Ezzel az államfő akkora jobbost vitt be, felteszem bosszúból,  a Fidesznek, mely felért egy lórugással. Mielőtt az előbbi mondatot megmagyaráznám, egy kis jogszabály értelmezés: ha húsz alkalomnál többször kell orvoshoz menned, akkor az önkormányzat visszatéríti neked az efölötti díjat. A település nyúlna is a zsebébe, de ott egy likas fillér nincs erre a célra.  Így hát a törvényhozók a jogszabálymódosítással elkülönítettek 100 millió forintot. Csak jótékonyságból?  Csak felelősségtudatból? Ugyan már! 
{ komment (2) } { permalink }   { tovább }
Kaviár vs linzer

Ha harc, hát legyen harc! Soltész Miklós KDNP tegnapi felszólalásával adhatunk egy pofást a linzerzabálás vádját népnemzeti nyakakba loccsantóknak: Örülök, hogy a szocialista képviselőtársak elmentek a halaszthatatlan kaviárevésre a büfébe, illetve annak is örülök, hogy Gyurcsány Ferenc esti meséje véget ért, kiosztotta a mesekönyveket, és az őszödi beszéd folytatását egy év után lezárta. Remélem fájt ez az offshore báróknak, a milliárdos szegénytipróknak! Szorgos pártunk győzni fog! (A képet csak egy gaz szoci biggyeszthette ide.)
{ komment (3) } { permalink }  
Aki magyar, linzert eszik!

Szerintünk a Fidesznek joga van Gyurcsány Ferenc beszédei alatt a Parlament klimatizált büféjében múlatni az időt. Szerintünk Orbán Viktornak joga van linzerkarikát enni, miközben a miniszterelnök - aki most épp nem ő - az Országházban a nemzet fontos kérdéseiről beszél. Szerintünk elfogadhatatlan, hogy az új arisztokrácia elveszi tőlünk a szabad linzerválasztás és a szabad linzerfogyasztás jogát. Le a bolsevikokkal, vége a kommkádárista Pilóta-keksz korszakának! Éljen a nemzeti Linzer! Irány a Kossuth tér!
{ komment (1) } { permalink }  
Garfield meg a linzer

Rég nem volt Garfield. Hát most visszatért. Megihlette, amint Gyurcsány azt dörmögi oda a minap az ellenzéki oldalnak: "Önök döntik el: együtt jönnek tisztességes, egyensúlyt tartó növekedési politikát csinálni, velünk együtt jönnek, nem csak beszélni, hanem megtenni ezeket, velünk jönnek építeni az országot, vagy csak ahhoz értenek, hogy itt a parlamentben sértegessenek bennünket. Meg az adófizetők pénzén kivonuljanak a büfébe linzerkarikát enni" Hát, tessék. Éljen a linzer!
{ komment (0) } { permalink }  
Gorombaságok könnyű tára
És tudja Gyurcsány úr - kezdte Semjén Zsolt a kört, melynek végén oly' szép gorombaságot kerekített, amivel Gyurcsányból is kihozta az ördögöt. Arról beszélt a képviselő, hogy a szocik tönkretették az országot, elszegényítették az embert, az off-shore bárók meg multimilliárdosok lettek. Következtetés: ha Gyurcsány ezt  látja, akkor cinikus és alkalmatlan, ha nem látja, akkor meg pszichológiai, szellemi problémák vannak vele.  Gyurcsány úgy beledurálta magát a válaszba, hogy sistergett körülötte a levegő: "Sportot űzni abból, hogy ki tud gorombább lenni, méltatlan a Házhoz, az ön által óvni kívánt politikai kereszténységhez, szerintem méltatlan egy normális felnőtt férfiemberhez." Miután így egymást - mondandójukat ékes szavak mögé rejtve - őrültnek, hibbantnak, gyermeteg baromnak állították be, le volt tudva a történet - macska meg fel volt mászva a fára - , mintha mi' se történt volna.
{ komment (0) } { permalink }  
Csakazértis
Mai napon, csak az 1877. esztendőben karcolta papírra jó parlamenti bloggerünk az interpelláció haszontalanságáról írt Apróságát.  Szegény két századdal előbbi törvényhozóink nem tudták még azt, amit a maiak, és azok közül is Katona Kálmán, aki az évszázados töketlenséget, ahogy illik, magyar virtussal szüntette meg. De lássuk elébb az idézetet: "A szfinx madár rejtélyes és néma, mint a sír. Elég baj az. És mégis meg akarják szólaltatni nem ugyan a szfinxet, hanem Tisza Kálmánt e keleti kérdésben a Simonyiak? Tőle ugyan nem fognak megtudni semmit; a szfinx nyelve nem a papagájé, melyet könnyen fel lehet vágni. Ajándékoznák a Simonyiak inkább a nemzetnek azt az időt, melyet a cél nélküli interpellációk felemésztenek! Régóta tudhatnák, hogy Tisza Kálmán sokat hasonlít ahhoz a bizonyos Bodónéhoz, aki mindig másról beszélt, mikor a bor árát kérték." Katona képviselő olyan interpellációt nyújtott  most be, mely nem ad lehetőséget a kérdezett mellébeszélésére, mert nem is érdekli őt a válasz, hanem csak a beolvasás, a Sturm, vagy ahogy a kertészbrigádunk szenyoritije, Pista bácsi  mondta volt: egy jó pofás: "amit nem tudtam elmondani Dr. Kóka János miniszter úrnak, azt most elmondom."
{ komment (0) } { permalink }  
Vissza a balatoni nyárból

{ komment (6) } { permalink }  
Ismerősök

Egyre büdösebb ez az Egymásért-ügy. Egyre sötétebb, egyre titkosszolgálat-szagúbb. Valami nagyon rohad a dolog mögött. Az tuti. A Fidesz és az egyáltalán nem hiteltelen és alkalmatlan és titkosszolgálati mutyis Demeter Ervin már szóvá is tette a dolgot. Mert ő aztán nagyon ért hozzá és ő aztán nagyon hiteles. Meg egyáltalán nem is nyomta be a fiát a hírszerzéshez, amikor titokminiszter volt. Nem, dehogy. Nos, hirtelen felindulásból megnéztük, hogy az alapítvány kuratóriumi elnökének, a jelenleg előzetesben lévő Földesi-Szabó Lászlónak kik a barátai. Mármint a wiwen. Vannak neki. Jó csajok, meg ott mosolyog Schmuck Andor, az MDF-hez egyáltalán nem közelálló Tisztelet Társaságának feje. Meg ott van Simon Tamás, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi főosztályvezetője és természetesen a szervezett bűnözés elleni Nemzeti Nyomozó Iroda egyik munkatársa is. Persze álságos a szemöldökfelhúzás, mert F-SZL korábban rendőr volt, miért ne lehetnének "ismerősei". De nekem valahogy rossz érzésem van. Szilvásy-klánostul, Kövér-Demeterestül, titkosszolgálatostul. Szaglik.
{ komment (0) } { permalink }  
Keller az erdőben
Keller Lászlóról rég nem hallottunk. Pedig nagy zajt csinált korábban. Most legutóbb Szijjártó Péter vitt be neki egy gyomrost, a sztorinak biztos lesz folytatása. Keller Laci be is ment a Nap-Kelte stúdiójába, hogy elmondja a frankót. Az alábbi mondat buggyant ki bajsza alól: "A közpénzügyi államtitkárság, vagy azt megelőzően ellenzéki politikusként én soha nem az emberekre "vadásztam", hanem az ügyek érdekeltek". Tehát Laci soha nem vadászott senkire. Jó, hogy a vadászat szót használta, mert erről eszünkbe jutott valami. Ez. Meg, hogy jó lett volna, ha nem csak bakot lő. Mert volt nagyvad rendesen és kellett is volna igazságot tenni az erdőben. Aztán, ennyire futotta. De, legalább a parlamenti mandátum sikerült neki újra. Jól van, Laci.
{ komment (0) } { permalink }  
Lolka és Bolka
Bár ilyet még nem csináltunk, a ParlamentBlog ezúttal meghirdeti első képaláírás-versenyét. Avagy kiírjuk a love me tender-t. Már aki érti a szóviccet. Nem titok, hogy a miniszterelnök hivatalos honlapján lévő, közpénzből csinált fotók inspiráltak minket erre. Ott bukkantunk erre a gyöngyszemre is. Fenhetik hát radikális jobboldali olvasóink a klaviatúrát (mi a fa@zt mosolyog ez a két neokom-arisztokrata?!), de örömmel látjuk a humoros-kritikus baloldaliak pályaműveit is (Bob és Bobek, avagy Két jómadár..., stb) a kommentek közé. A legjobbakat nagy kacagással díjazzuk.
{ komment (5) } { permalink }  
Arcképcsarnok

Nemrég indult útjára az első roma internetes hírügynökség, a C-Press. Örömteli a hír, legyen minél több hasonló elektronikus és írott médium. Nyíljon ki a világ mind nagyobbra a romák előtt és mind nagyobbra nyíljon a romák világa előttük. Komolyan. Ez fontos. Csak azt nem értem, hogy a hírportál fejlécében hogyan sikerült ilyen agyament módon a fenti arckép-sort összeollózni: Rákosi Mátyás, Farkas Flórián (Fidesz), Kolompár Orbán (MCF-OCÖ) és Kádár János. Vajon mi lehet a közös négyükben? Vagy, Tornóczki Anita legendás rácsodálkozásával élve: és ezt így hogy? Lehet ötletelni.

{ komment (1) } { permalink }  
Taki bá 3.0

Isten az atyám, nem akarom én bántani az új rendészeti minisztert. De, ha annyira adja magát. Emlékezünk még arra, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök március 15-én a szószékbe kapaszkodva azt bizonygatta, hogy mindegy ki kicsoda, ki mit akar, ki mit szeret, ki kit szeret, egy a nemzet, egy a haza, egyek vagyunk, azúristenitneki. Emlékezünk még, amikor azt mondta kicsit teátrálisan: "Neked Katona Klári, vagy az ijesztő nevű Tankcsapda együttes a legnagyobb zenei élmény, összetartozunk". Ejh, beszép szavak. Aztán egyszercsak jön Taki bá és a remek Mokka című műsorban azt mondja:
- Kedveli a zenét egyébként? Zenekedvelő?
Takács Albert: - Egyébként nagyon, természetesen.
- De poptól a klasszikusig vagy mindenevő?
Takács Albert: - Mindent, sőt, hát egészen szélsőséges irányzatokig.
- Na, mi a szélsőség?
Takács Albert: - Hát a kortárs zenének a Stockhausen-féle irányzat...
- Szóval Kurtagtól a nem tudom én meddig.
Takács Albert: - Így van, de Tankcsapda, sokminden belefér.

Ezek szerint Taki bá nagyon összetartozik Gyurcsány Ferivel. Vagy legalábbis nagyon akar. De legalább Katona Klárit mondta volna... 

{ komment (0) } { permalink }  
Kormányozni jobban tudott...
Várható volt, hogy az idei könyvhéten szerzőként bemutatkozó Orbán Viktor hatalmas sikert arat. A reformok súlyától szenvedő polgárok ugyanis készek ezreket fizetni a vezér papírra vetett szavaiért. Nincs is ezzel gond, meg kell venni, el kell olvasni. Azért írta. Van abban azonban valami kelet-európai báj, hogy a szolgalelkű média szolgalelkű lapja, a Magyar Nemzet egy teljes oldalon keresztül álmélkodik OV gondolatain, illetve azokon a gondolatokon, amelyeket OV gondolatai alapján gondolnak. Beszép. Csak egyetlen rövid részlet Csontos János írásából, amely a MN vélemény oldalán jelent meg: "Orbán Viktor országlása rövid volt ahhoz, hogy történelmi léptékben minősíteni lehessen, de az mindenki számára világos, hogy a mai kocsmához képest maga volt az eszményi kormányzás. Jegyezzük itt meg tárgyilagosan: kormányozni jobban tudott, mint könyvet írni" Puff neki. Nem lesz ebből baj, János?
{ komment (2) } { permalink }  
Az ember, aki tudja, ha tudnia kell...

Déli Riporter szabira ment, úgyhogy kócos tartja a frontot. Argghhh.... Pedig mennyi minden történik, Déli meg a hasát sütteti inkább?! Na, mindegy. A mai nap nagy nap. Beiktatják Bencze József új országos főkapitányt. Nekem tetszik. Szimpatikus. Remélem tudni fogja, hogy mit kell tennie. És meg is teszi. Persze a támadások már elkezdődtek, valamelyik kedves régi kollégája felnyomta az indexnél, mondván: korábban leendő barátnőjének is adott jutalmakat. Aha. Na, mindegy. Ellenben a mai nap legjobb mondata mégis Veres János pénzügyminisztertől származik, aki ezt a sztorit úgy tudta kommentálni, miszerint: "Tudtam erről, amikor tudnom kellett és akkor viszont amikor nem kellett tudnom, akkor nem tudtam erről..." Aha. Politikus a lelkem. Vágó úr, kérem, én itt megállnék.
{ komment (0) } { permalink }  
Egy hét

{ komment (1) } { permalink }  
 
 
© parlamentblog.hu
Az oldalon szereplõ bejegyzések, vagy annak részletei csak a parlamentblog.hu-ra való hivatkozással használhatók fel

Reklámozz minket!
Helyezd el honlapodon a ParlamentBLOG egy bannerét (120×240 vagy 468×60), és
cserébe mi is kirakjuk a Te álló banneredet! Csak szólj.