Egy szűzlányos másodpercre sem akarom tagadni: ez a bejegyzés csak azért születik, hogy ujjaimon végiggörgethessem az interfelláció szót. Le akarom írni, egyszerre akarak tobzódni szépségében ártatlan gyermekként és perverz öregemberként. Imádom a csengését. Még akkor is, ha semmi köze nincs ahhoz, hogy az éppen elmúló ciklusban mennyit szopatta az ellenzék a kormányt. És ahhoz sem, hogy olykor az MSZP mutatott be lengőbordahiányos öninterpellációkat. Egyszerűen csak gyönyörű. Az meg már csak a szerencse véletlen műve - vagy ilyesmi -, hogy még a parlamenti kontextusban is van értelme: ha ők dolgoznak, mi interfellálunk mindannyian.
Örömmel olvastam Csapody Miklós cikkét a valóban példamutató K-monitor civil kezdeményezés méltatásáról. Örömmel olvastam azon gondolatát is, amelyben a párt-, és kampányfinanszírozás mai állapotát a szabályozatlanság mocsarának és kártékony jelenségnek találja. Az új MDF régi képviselője Csapody Miklós azonban mintha csak a serpenyő egyik oldalát szemlélné: meglátja az országot béklyóba kötő korrupció és mutyivilág, a pénzen vett politikai befolyás és az ezzel való üzérkedés problémáját, de szemmel láthatóan nem érez semmilyen személyes felelősséget abban, hogy az ország közvéleménye ma a politika világát, benne őt magát is okolja a kialakult helyzetért, méghozzá joggal.
Ezentúl Berze Márton húszéves egyetemista, az LMP képviselőjelöltje is a ParlamentBLOG vendége. Részlet egy máshol vezetett naplójából: "Apai nagyszüleim a rendszerváltás előtt költöztek fel vidékről Budapest 17. kerületébe. Gyerekként sok időt töltöttem a rákosligeti focipályán, és a környező utcákon biciklizve, ahol megértettem miért szeretnek az emberek egy jó levegőjű, csendes és biztonságos kertvárosban élni. 2004-ben költöztünk a családommal Rákosligetre, egy a nagyszüleim régi házától alig néhány utcányira álló családi házba, ahol azóta is élünk. Minden reggel innen indulok az ELTE bölcsészettudományi és jogi karára, ahol történésznek és politológusnak tanulok."
Nem tudom járt-e a kedves olvasó mostanában a Kecskeméti utcában, az ELTE jogi karát befogadó Belváros korábban csendes és hangulatos környékén, de ha nem: ne is tegye. Legalábbis egy ideig. A patinás egyetem óriási csatazajjal, szétszabdalt aszfaltszigetekkel, hanyagul a kátyúkra dobott farostlemezekkel, fullasztó szállóporral, ingerült munkásokkal és megközelíthetetlen bejáratokkal jelzi: ide is elért a modernizáció. Haladunk.
Ezzel a címmel akár szívbemarkoló, hihetetlen karrierről szóló fikciós drámát is prezentálhatnék, de az olyan sejtbénítóan közhelyes lenne, hogy inkább a megdöbbentő valósággal próbálkozom. A néma miniszter története a patkószagú életből építkezik. Forgács Imre egykor kisreményű igazságügyi miniszter-jelölt volt.
Vége van. Szétmentek. A 2006-os országgyűlés már a múlté. Az ismerős, megszokott alakok még egyszer végigdefilíroztak a folyosókon, bekukkantottak a büfébe, hol immár csendes pusztulás és magány van. Zajtalan, szelíd országgyűlés volt, sem nem rúgott, sem nem harapott, úgy is múlt ki tisztességesen, minden nyikkanás nélkül végelgyengülésben, mint egy jámbor aggastyán.
Csak úgy óvatosan, játsziból jeleznénk, hogy minden valószínűség szerint hétfőn látjuk utoljára a mostani országgyűlést. Bár a majd’ 400 fős utolsó vacsorát nem skiccelnénk fel, illusztrációként biggyesztünk egy képet: nagyjából így ülik most körbe a tanítványok a pénz istenét. Hogy mi lesz a választások után, megtippelni is alig merjük.
Érthetetlen okból bántják ezt a kormányt, még utolsó napjukon is adakoznak: egy szinte vadonatúj miniszter szónokol ma a patkóból. Aki nem tudja, kiről van szó – Forgács Imréről – még ne rohangásszon homlokkal a vakolatnak, csak december óta miniszter a miniszter. Ő volt az, aki a sokat dicsért Draskovics Tibort váltotta, ám eddig jobbára csak esküt tenni hallhattuk.
Kénytelenek vagyunk e helyen is megállapítani. Az Országgyűlés választásról-választásra egyre kevésbé terepe a politikai kampánynak. A virtuóz szónokok helyett inkább a mobiltelefonok villognak a patkóban. Kár, hogy ez utóbbiaknak elvileg nem is lenne szabad.
Reklámozz
minket! Helyezd el honlapodon a ParlamentBLOG egy
bannerét (120×240
vagy
468×60), és
cserébe mi is kirakjuk a Te álló banneredet! Csak
szólj.
Szerző: 
Ezentúl Berze Márton húszéves egyetemista, az LMP képviselőjelöltje is a ParlamentBLOG vendége. Részlet egy máshol vezetett 
Csak úgy óvatosan, játsziból jeleznénk, hogy minden valószínűség szerint hétfőn látjuk utoljára a mostani országgyűlést. Bár a majd’ 400 fős utolsó vacsorát nem skiccelnénk fel, illusztrációként biggyesztünk egy képet: nagyjából így ülik most körbe a tanítványok a pénz istenét. Hogy mi lesz a választások után, megtippelni is alig merjük. 
