ParlamentBLOG
Trianon kivonulás
Örexünk? Rég volt? Akkor még liberálisok voltunk? Fiatalok? Ki tudja, hogyan magyarázná a Fidesz a polkacskaringót, azt a régi kivonulást? Most emléknap, emlékülés, Bazilika, beleadnak apait, anyait. (Jobbik ül az ág alatt és igyekszik kidalolni a fideszes csőrből a sajtot.) Ne borítsunk fátylat a múltra, a parlament rendszere megőrizte, hogy mi történt 1990. június 4-én.
Szabad György házelnök: "Tisztelt Képviselőtársaim? Több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel! (Egyperces néma felállás, a FIDESZ képviselői kivonulnak.)"
Az intermezzó után arról vitáztak, mikor kezdjék a vitát az alkotmánymódosításról, mintha mi sem történt volna.
{ komment (0) } { permalink }  
Petőfi kampányol 2.
Nem vagyok híve az ismétlésnek. De most nem linkelek, inkább kopipészt. Ezt már egyszer kiposztoltam, mégis emlékezzünk így megint, mert nem változott semmi:
"Ez az ember, ha ugyan embernek lehet nevezni, mondá nagy részegen mellettem, hogy "szemtelen". Még se gondoltam, hogy rólam beszél, amint feléje fordulok, azt mondja: igen, igen, szemtelen! mit szemtelenkedik itt? Odaléptem hozzá, s így szólék:
- Kérem az urat, válogassa meg a szavakat.
- Nem válogatom meg a szavakat - felelt a részeg pimasz -, hogy' mert az úr itt szemtelenkedni?
- Még egyszer ismétlem - szólék -, válogassa meg a szavakat!
Mire ezt kimondtam, azt vettem észre, hogy körülvett egy egész dühöngő részeg csorda. A jel meg volt adva, mindenhonnan tódultak felém, s több mint száz torok bőgte körülöttem:
- Ez a hazaáruló, ez az akasztófáravaló muszka spion, aki el akarja adni az országot; szaggasd szét, üsd agyon!
{ komment (0) } { permalink }   { tovább }
Retrováltás
Talán beindulok megint. Emlék elsőként. Hiszen huszadik év közelg. Az izom bemelegítést, és ujjerősítést ne vigyük azonnal túlzásba. Ajánljunk retroparlamentblogot! Keresgélést a régmúlt rendszerváltó papirosok között. Elvi szellő és pörköltvilág című eposzunkban szocialista és fórumos rendszerfordításról esik szó, hogy aztán belecsapva a lecsóba Tamás Gáspár Miklós és a Névtelen Levélíró Párt "kapcsolatát és Konrád György talált lehallgatókészülékeit rovancsoljuk egybe. Parola és csecsemő című szösszenetben a sinkovitsimrei parolával ismerkedhetünk meg és a fideszes makacs csemcsemőre vethetünk pillantást. Írunk az MSZMP álmos iratairól és Hende piros folyójáról is. És végezetül egy kereszténydemokrata köszöntéssel búcsúzunk: jó telefont.
{ komment (1) } { permalink }  
Retro Mécs, Fodor -20
{ komment (0) } { permalink }  
Revolutia minusz 20
{ komment (0) } { permalink }  
Lassan húsz éve
{ komment (0) } { permalink }  
Lomtár: Jó telefont!
Jól működő telefonhálózat, telefon mindenkinek, korszerű és tiszta közlekedési járművek - tűzte zászlajára a kereszt és a búzakalász mellé a Kereszténydemokrata Néppárt 1990-ben. Ezt ma mindjárt ki is pipálhatjuk, hiszen mobil is van, Combino is van, az már más kérdés, hogy olykor nincs térerő és nem minden villamosplatóról esik jól az embernek az uzsonna.
{ komment (0) } { permalink }   { tovább }
Lomtár: Feljelent, Piros folyó

Öcsémnek két pálinka között eldicsekedtem azzal, hogy volt nekem még a nyolcvanas években olasz nyelvű Pókember és Captain America képregényem, mire ő kapott az alkalmon és azonnal szemrevételezésre kérte. Nem kell mondanom, feltúrtam mindent, de persze hogy nem találtam meg, helyette előkerült egy csomó rendszerváltó röpirat, amibe úgy belefeledkeztem, hogy a blogot is elhanyagoltam. Kárpótlásul egy sokadik kis csokor.

{ komment (0) } { permalink }   { tovább }
Lomtár: Szennyesszürke város
Na itt van még egy adag a kutakodásaimból. (Lásd lent) Lógni fogtok, Halál vár rátok, Meghaltok mind! - ezt a fenyegetést kapták a liberálisok 1989 tavaszán. Most itt kiderül, hogy Václav Hável mit csinált a házában talált poloskákkal és hogyan gondolkodott a Münnich Ferenc Társaság. (Katt tovább)
{ komment (1) } { permalink }   { tovább }
Lomtár: Parola és Csecsemő

Na folytassuk az előbbi bejegyzést két idézettel: Az a jó nemzet, amelyben jól érzem magam, ahol szívesen adok és fogadok el parolát". "Csecsemő még, de úgy látszik, makacs csecsemő. Arra sem volt ideje, hogy a szokásos gyermekbetegségeket megkapja, nemhogy át is essen ezeken. És mi lesz, ha a csökönyös gyermek megmarad és felnő?" Az előbbi az MDF kampánylapjában jelent meg, az utóbbi a Fideszében. A továbbra kattintva mást is megtudhatsz.
{ komment (0) } { permalink }   { tovább }
Lomtár: Elvi szellő és Pörköltvilág

Öcsémnek két pálinka között eldicsekedtem azzal, hogy volt nekem még a nyolcvanas években olasz nyelvű Pókember és Captain America képregényem, mire ő kapott az alkalmon és azonnal szemrevételezésre kérte. Nem kell mondanom, feltúrtam mindent, de persze hogy nem találtam meg, helyette előkerült egy csomó rendszerváltó röpirat, amibe úgy belefeledkeztem, hogy a blogot is elhanyagoltam. Kárpótlásul egy kis csokor.
{ komment (0) } { permalink }   { tovább }
Mesés nap
A Parvulescu beszédet nem tudtam végignézni. (Pedig a kongresszusok nagyrészét egyenesben nézették velem.) A kezdeti lebénulás után az általános riadalom, aztán a félelem – na meg a józan ész - diktálta vastapstól kellemetlen, rosszérzés kerített hatalmába. Emlékeket ébresztett húsz év távlatából azokról az időről, amikor minden az emberért volt. Azért az Emberért, akit népe egyszerűen csak „az Elvtársnak” nevezett. (Feleségét „az Elvtársnő” vagy „az Asszony” néven emlegették, napjában többször is.) Az Elvtárs és az Elvtársnő fáradhatatlanul tevékenykedtek létkörülményeink javításán. A határtalan gondoskodásnak köszönhetően megszüntek a kövér emberek, a koleszterol eltűnt, helyét az adrenalin vette át.
{ komment (1) } { permalink }   { tovább }
Nem mert leszámolni ellenfelével Ceausescu
Hogy akadtam rá e videóra? Mi tagadás, sejtelmem sincs. De fogalmam sem volt arról, hogy kommunista diktatúrában a hetvenes években akadt olyan szocialista ország, ahol volt mersze egy politikusnak felszólalnia az adott állam aktuális „mindenhatója” ellen. Méghozzá mindezt egy pártkongresszuson tette. Ráadásul éppen Romániáról van szó, s mint tudjuk, Nicolae Ceausescu - 1965-ös pártfőtitkárrá választását követően - nem tűrte meg az őt bíráló politikusokat. A helyszín Bukarest, 1979-ben. Constantin Parvulescu, a kommunisták nagy öregje váratlanul szólásra emelkedett, s bejelentette, nem ért egyet a párt politikájával, olyannyira, hogy nem szavaz Ceausescura. (Részletekért katt a továbbra)
{ komment (1) } { permalink }   { tovább }
Szocdem maláta és Arnoldson Sigrid

Ezekkel a szocdemekkel mindig baj van. Az asztalosmunkások a Vig-utcza 16. szám alatt gyűltek, de hál istennek Krecsányi kerületi kapitány feloszlatta őket, mert az egyik szónok az ö engedelme nélkül akart beszélni. Aztán ujpesten is mozgolódtak, később meg népgyűltek ugyanott, hát persze, hogy a rendörségnek a "szónokok" lázitó beszéde miatt fel kellett őket oszlatnia. Miközben Terlanday Gergely szent Ferenczrendü áldozár s nyugalmazott gimnáziumi hittanár elment közülünk, mennyi hangulattal és regényes fantommal telik meg kedélyünk és népesül be képzelmünk, mert Carmen alakjára gondolunk. Nem csoda, hiszen Arnoldson Sigrid, ez a csodálatos asszony játszta el nekünk Carment. Miközben tavaszi kalapokat hordunk, melyek nagy választékban a Legrandtól kaphatók, tudjuk, biztosan tudjuk, hogy dr. Korányi és dr. Kétly egyetemi tanár urak által gyógycélokra ajánlott malátasör idegbajokban, vérszegénységnél, emésztési zavaroknál, gyengeségnél stb. kiváló sikerrel használtatik. (Parlamenti bloggerünk újságját az Országos Hírlapot olvasom éppen 1898. májusából)
{ komment (1) } { permalink }  
Jelcin és a műszaki hiba

Borisz Jelcin halott. Ne foglalkozzunk most azzal, megteszik mások, mit tett, mit nem, miért gyűjtötte össze szinte az összes hatalommorzsát, miért bomlasztotta fel a Szovjetúniót, egy nagy érdemét hozzuk csak fel, ami a '56-tal és a magyar parlamenttel kapcsolatos. 1992 november 11-én beszédében félig meddig megkövette Magyarországot 1848-ért, 1956-ért. A parlamenti napló tanúsága szerint a díszpáholyból biztonsági emberei kíséretében érkezett az ülésterembe. Beszédébe azonban egy kis gikszer csúszott. Jelcin próbára téve a magyar pedagógia, az orosznyelvoktatás színvonalát valamilyen  technikai probléma miatt szinkrontolmácsolás nélkül mondta el mondandóját. Aztán amikor befejezte, nagy tapsot kapott, ahogy illik - kérdés: ki értette, amit mondott -  kezet fogott Szabad György házelnökkel, Göncz Árpád köztársasági elnökkel és Antall József miniszterelnökkel. És már ment is volna, de a házelnököt csak nem tudta lerázni. A jegyzőkönyvek így emlékeznek az esetről:  "a kijárat elõtt megállva hallgatja Szabad György szavait". De nézzük a "bocsánatkérést":

{ komment (0) } { permalink }   { tovább }
Szolgálat

Könnyű Antall Józsefet idézni, követni már nehezebb. A rendszerváltás utáni első szabadon választott miniszterelnök most lett volna hetvenöt éves. Miután letette miniszterelnöki esküjét, többi között a következőket mondta 1990. május 23-án a Parlamentben: "(...) Szeretném hinni, hogy az elkövetkezendő időszakban a jó döntések lesznek többségben, s egy olyan nemzet szolgálatában állni, egy olyan nemzet szolgálatában elvállalni a miniszterelnöki széket, amelyiknek első miniszterelnöke Batthyány Lajos gróf volt. Örök szimbóluma a magyar történelemnek, hogy az első magyar miniszterelnök mártírként végezte. Ez ebben a székben minden magyar kormányfőnek figyelmeztetés." No comment, csak főhajtás.
{ komment (0) } { permalink }  
Vajon
Vajon tudják az utcakő-suhintók, hogy Petőfi aznap "nemigen aludt, mert már hét órakor reggel talpon volt, benézett Jókai szobájába, felköltötte, aztán nyugtalanul sietett a Pilvaxba. Útközben Vasvárival találkozott, ki szinte a Pilvaxba tartott"? Vajon tudják a kukagyújtogatók, hogy aznap "borongós, ködös, szinte pépes márciusi pirkadás volt, csípős szél fújdogált és feszegette a még jobbára csukott boltok cégtábláit"? "A Pilvaxban még nem volt senki, csak a koránkelő Bulyovszky Gyula, minélfogva még visszamentek mind a hárman Jókaiért, kinek szobájában tanácskoztak ama néhány bevezető szó fölött, mellyel a tizenkét pontot proklamálni fogja". 
{ komment (2) } { permalink }   { tovább }
Szűz és ómen
"Erőszakos tombolás, vérző sérültek, földön fekvő embereket rugdaló huligánok; gyújtogatás; megdobált, megvert tűzoltók, rendőrök, újságírók - ez nem valami távoli ország. Ez nem egy forrongó banánköztársaság" - érdekes felsorolás nem? Déja vu-d van? Arató Gergely szocialista képviselő szájából hangzott el ez a lajstrom négy évvel ezelőtt, amikor a foci és az erőszak egy utcai csetepaté erejéig összekapcsolódott. Mindez pimpf ügy lenne, ha nem éppen Gyurcsány Ferencnek, saját bevallása szerint mélységes sajnálatára, kellett volna erre reagálnia, ha nem neki kellett volna az utcai zavargásokról megtartania parlamenti szűzbeszédét. A tavaly ősz igazolta, hogy ez nem volt túl jó ómen!
{ komment (2) } { permalink }  
Kísérletnek gyümölcse
Van az úgy, hogy ellenzéki politikusok úgy ütnek, hibáztatnak, hogy az ember elismerően csettint, igen, ezt nevezem, mondataikból kitetszik, hogy jelszavaik valának: az ország érdeke mindenek előtt. Orbán Viktor reformellenes, népnyúzás bíráló ostorpattintásai régen egészen máshogy dörrentették meg az ijedtségre hajlamos kormányt. Egy finom, árnyalatnyi különbség 1993-ból, amikor Antall József halála után a négy-öt hónapra összeverbuválódott Boross-kormány programját vitatták meg: "Tisztelt Ház! Hölgyeim és uraim! A Kormány elmulasztotta megkezdeni az egészségügyi és a nyugdíjrendszer átalakítását. Tudjuk, hogy egy ilyen vállalkozás legalább nyolc-tíz esztendõt vesz igénybe. Tudjuk azt is, hogy egy parlamenti ciklus alatt egy ilyen kísérletnek nem a gyümölcse, inkább csak hátránya érik be annak a kormánynak a számára, amely belevág. A Kormánynak azonban látnia kellett volna, hogy az ellenzék, de annak legalábbis egy része az ország hosszú távú érdekeitõl vezettetve készen állt arra, hogy az elkerülhetetlen, népszerûtlen döntésekért való felelõsség egy részében is osztozzon. Hiszen nyilvánvaló volt, hogy elõbb-utóbb meg kell kezdenie valakinek egy új egészségügyi és nyugdíjrendszer alapjainak a megvetését. Ha a Kormány kellõ fölkészültséget és elszántságot mutatott volna, már három évvel közelebb lennénk egy új, mûködõképesebb és igazságosabb nyugdíjrendszerhez".
{ komment (0) } { permalink }  
Köszönjük, Skócia!
Megszámlálhatatlanul sok fiatal diák, egyetemista volt kénytelen elhagyni Magyarországot az 1956-os forradalom és szabadságharc idején; közülük többen Skóciában leltek menedékre és új otthonra. A skótok tárt karokkal várták az emigránsokat, s lehetővé tették a számukra, hogy a skóciai egyetemeken befejezhessék tanulmányaikat, diplomát szerezhessenek. Most, ötven évvel megérkezésük után tizennégy skóciai magyar emigráns nyílt levelet tett közzé a Scotsman című napilapban, hogy köszönetet mondjanak mindazért, amit Skóciától és a skót emberektől kaptak. Scotland ügynök összefoglalója:
{ komment (1) } { permalink }   { tovább }
Vergődés
Hogy ez most miért jutott az eszembe? "(..)a kormánypárt ez évi élete folytonos vajúdás, folytonos vergődés volt egy új, helyesebb irány után. Hogy megtalálja-e ezen irányt, mikor miképp és hogyan találja meg, ez most a kérdés, melyre még ma nem képes felelni senki...Adja isten, hogy az újév hozza meg rá a feleletet, olyannak, aminőnek mi óhajtanók!" (Mikszáth)
{ komment (2) } { permalink }  
Populizmus-piac
Ebből a videóból - ami jegyezzük meg: profi munka és egyben szórakoztató is - rögvest kiderül, hogy milyen szelek fújtak tavasszal, amikor piros táblákból, magyar lobogókból, Viktor, Gyurcsány kiáltásokból túlkínálat mutatkozott a populizmus és a demagógia piacán. De nem töltöm ki ezt, a betűk alatt tátongó űrt, úgyis csak képzavarok jutnak eszembe, meg ökölbeszorult kézzel, vagy röhögve nehéz a billentyűket csapkodni. Nézzétek meg a videót!
{ komment (0) } { permalink }  
Népzavargások
Csapjuk fel kedvenc bloggerünk parlamenti karcolatának gyűjteményét és merüljünk el a magyar lélekben. Ne törődjünk kicsinyt az utcával, a Kossuth tériek már ezerfelé bomlottak, a nagy érzelemkitörések utcakövekkel való játék helyett már csak meleg szobákra korlátozódnak. Dőljünk hátra. Kis bor, és csettintsünk rá a jó fanyar ízre: "Tisza Kálmán más, egészen más tanulságot kell, hogy merített légyen a legközelebbi eseményekből. Kell, hogy megálljon egy percig és gondolkozzék. Mit hall odakünn? Zúg a nép. (...)Annyi bizonyos, hogy a fekély Tisza Kálmán kormányzásának idejében fakadt ki, s a történelem arra a lapra fogja följegyezni - melyről mi balgák, egykor úgy ábrándoztunk, hogy Magyarország fénykora lesz ráírva." (Mikszáth: Népzavargások II.)
"Budapest is kezd már nagyváros lenni. Akár egy Párizs. Fölpezsdül benne a vér, a szíve sebesebben kezd dobogni. Nem az a lassú, gondolatszegény város, ami Prága vagy Berlin, hanem az érzelmek városa, mellyel a napi sajtó játszik kénye-kedve szerint. Savoyai Eugen mondta egykor, hogy a magyar nemzetben nincs forradalmi anyag, s valóban nincs, még ma sincs. A magyar elem lobbanékony is, mindenekfölött szeret a maga esze szerint járni, s emiatt ritkán van egy véleményen, sőt az ezerfelé ágazik el." (Mikszáth: Népzavargások)
{ komment (0) } { permalink }  
Felemészt a zűrzavar

Orbán Viktor harmincnyolc percen át ismertette megalakuló kormányának elképzeléseit, filozófiáját, "Az új évezred küszöbén" - kormányprogram a polgári Magyarországért című tervcsomagját a Parlamentben. A dátum 1998. július másodika. Minden egyéb kommentár nélkül, az elmúlt hetek, hónapok, vagy akár évek eseményeit szem előtt tartva, a volt miniszterelnök mondatai most mégis igencsak máshogy csengenek. Vagy csak az én fülem hord félre megint. Tessék csak olvasni...
{ komment (5) } { permalink }   { tovább }
Gyurcsány Viktor

Nézelődés, tervezgetés, meg miegymás közben egy tavaly novemberi MTI-hírt találtam Déli Riporter, vagyis én, gyűjteményében. Hogy aktuális ez? Dehogy! Orbán és Gyurcsány gyilkos harca már a múltté, a biztonság kérdése nem aktuális, az MSZP már nem jön elő azzal a követelésével, hogy a Fidesz mutassa a kártyáit, mondja el a javaslatait. Ne kérdezd akkor minek!  Csak! Kell egy kis retro. "RÖVIDHÍR - OGY - Gyurcsány-Orbán megbeszélés a parlamenti patkóban Budapest, 2005. november 7., hétfő 14:39 (MTI) - Arra kértem a Fidesz elnökét, írja le a biztonságra vonatkozó javaslatát, amelyet jónak tartok, és hogy annak pontosan mi legyen a tartalma, azt tárgyaljuk meg - mondta a miniszterelnök a Parlamentben újságíróknak, miután az ülésteremben rövid négyszemközti megbeszélésre odaült Orbán Viktorhoz. "Azt mondhatom, hogy az elnök úr nyitott volt a felvetésemre" - közölte az MTI kérdésére Gyurcsány Viktor.(...) "

{ komment (0) } { permalink }  
Szörnyű hősök

Két századdal ezelőtt..., fura ezt írni, hiszen a huszadikban nemrég még lubickoltunk...., szóval az 1800-as évek végén, punkt egy október 30-i napon parlamenti bloggerünk Szegeden múlatva az időt meglehetősen ironikusan azon kesergett, miért is nincsenek rendőrök, akik a gazt gyorsan és hathatósan győznék le, rendet teremtve a kiálhatatlan rendetlenségben, vagy ha esetleg vannak, miért vannak, fogukat, hajukat miért kezdte ki az idő. Mikszáth Kálmán megénekelte a szörnyű hadfikat. Hogy ez a leírás miért tetszett meg, ne kérdezd! Minden aktualizálási szándék pusztuljon, csírájában ölje meg azt a józan ész: " ...Légy erős múzsám, mert férfiakat énekelnek, rettentő hősöket, nagy sisakokkal, vagy pediglen kék sapkákkal, oldalukon szörnyű fegyver, gyíkleső fekete tokban, vállukon nehéz kacagány petróleum foltokkal, lábukon leventés csizma, melynek a talpa, hogy ott ne maradjon a sárban, madzaggal van odakötve a fejéhez.E szörnyű alakok alatt megdobban a föld, amint szilajan el-el robognak, a zúgó szélvész megáll... az ég villáma megszelidül, tolvajok, gyilkosok rémülten futnak.."

{ komment (0) } { permalink }  
A kormány melyik vízbe fúljon bele?
"Künn aggodalmasan jártak-keltek a mamelukok, egy-két miniszter is. Várták Bánffyt. De hol lehet annyi sokáig? Az utcáról behallatszott a tengermorgás. Az utca még mindig a Zrínyié. Hiób-posták jöttek percenkint. A Kerepesi úton a rendőrök karddal kergették szét a tömeget; két jogász megsebesült. Este nagy tüntetés lesz a klub előtt. - Hiszen épp ez a szép - jegyzé meg Justh Gyula, ki a Bobor Monte-Carlóból való ideutazási költségeire gyűjtögetett egy ívvel -, hogy a nép Zrínyi mellett van, a Ház Zrínyi ellen, s a kormány most már csak abban válogathat, ha egyet lép, hogy melyik vízbe fúljon be.
- Pedig ma okvetlenül nyilatkoznia kell a kormánynak." (Mikszáth: Új Zrínyiász)
{ komment (0) } { permalink }  
A holiday is a holiday 1956

Még tavaly írtam másutt. Talán változott valami? Talán csak dühödtebb lett, csak elkeseredettebb lett minden. "2005. október 23. jelszavai valának: Újjászületés (Fidesz), Születésnap (MSZP).Egy ünnepnek mér' is vannak jelszavai? Az ünnep az ünnep. Olyan könnyzacskós is, meg bulizós is, csajozós, pasizós (ki-ki hovatartozása szerint), fiatalos az ünnep. Vagy diófa alá ülős, bortöltős, madárcsicsergés hallgatós, megnyugvásos az ünnep. De nemcsak 23, hanem az összes.El a politikai happeninges, felvonulásos, kampányos, nagygyűléses kezekkel tőlük! "
(Ugyanez egy angol nyelvű blogválogatáson: "Why does even holidays has to have catchwords? A holiday is a holiday.” … “hands away from these for: political happenings, demonstrations, campaigns and congresses.”) (Hungarian Accent)
{ komment (0) } { permalink }  
Ajánlat

Az ember néha meglengeti azt az egy-két idegpályát, ami még maradt neki ernyedni-feszülni a borzalmas nagy űr felett, és emlékezni kezd. De kattint is hozzá, persze, és nicsak, az MSZP választási programhoz visz a háló: "Kevesebb teher, több lehetőség, nagyobb biztonság – ez a Magyar Szocialista Párt ajánlata a nemzetnek."

{ komment (0) } { permalink }  
Az élet nagy igazságtalansága

Az előbb rendezgettem a házi archívumom - firkák a gyűrött papíron, kukába vele! - aztán  a neten keresgéltem valamit és véletlenül rábukkantam egy 2003 májusi cikkemre. Gyurcsány akkor készült sportminiszter lenni. Laza volt, de kicsit fáradt,  nem csoda, én voltam a huszadik, akinek aznap interjút adott. Túl voltunk a híres kádköves sajtótájékoztatón, amikor Gyurcsány Toldit játszva felmutatta, mit is gyárt a cége. Faggattam mindenféléről, például Szilvásy György GYISM-közigazgatási államtitkár esetleges távozásáról. Õ erre azt mondta,  "korábbi üzleti természetű kapcsolatunk miatt ma a hazai közvélemény nem nézné jó szemmel a közös munkát". - Az élet nagy igazságtalansága, ami Szilvásyval történik - tette hozzá. Ezután arról kérdezősködtem, hogy mi újság a pártbeli szerepével. Azt mondta, nem akar indulni az MSZP elnöki posztjáért. Ma Szilvásy Gyurcsány kancelláriaminisztere, és az év végi MSZP kongresszuson várhatóan Gyurcsány lesz a pártelnök. Csak három év telt el. Ennyire sokat változott volna minden? Vagy minden előre kódolt volt, csak akkor az erő, a hátszél hiányzott? (Kérdésben az állítás - szokták mondani.)

{ komment (1) } { permalink }  
Világszám
Havas-Forró kereszttüzében a vásárlók okoskönyve felirat előtt egy volt pénzügyér, majd miniszterelnök, ma utazó nagykövet, az útelágazások térképészeti felelőse ül, akit a cudarok anno kicsinyességgel vádoltak, pedig csak a gazdaságra akart vigyázni. Figyeljünk a gazdaságra! It's the economy, stupid! Mert annak lába szára mocsárban tapod, ami tudjuk, lassan magába szippantja őt, mármint a gazdaságot, ha nem vigyázunk! Õk meg politikai döntést hoznak! Eh! Én szóltam! Miniszterhelyettesként. Hogy miről van szó? Hát a világútlevél bevezetéséről.
{ komment (0) } { permalink }  
Parázs a birkapaprikás alatt
Öt évvel ezelőtt, ugyanebben a hónapban és májusnak is az első napjaiban Cegléden megerősítették, Budapesten pedig a reformerek leváltották pártelnöki tisztségéből Torgyán Józsefet. A ceglédi gyűlésen, Torgyán a Nemzetbiztonsági Hivatal embereit vízionálta, majdnem megverték a kisgazda államtitkárt, a kisgazda reformereket lekomunistázták és kidobták, kivezették a teremből, vagyis zűrzavaros volt minden, a zaj elhalatszott a Balkánig, ahol testvéri dallamként üdvözölték azt az albán birkapásztorok. Orbán vasmarka már szorította Torgyán gigáját. A nagy hangzavarban a kisgazda elnök azt kérdezte, megerősítik-e hivatalában. Sokan nem hallották a kérdést, a kézfelemelést nem számolták össze, nem csináltak ellenpróbát. Végül Torgyán maradhatott. A ceglédi háborút a szombati Fidesz kongresszus juttatta eszembe. Ahol ugye béke volt, "bölcs szembenézés". De mégis valaki mondja meg: hova jutott a Fidesz, amikor 1751 küldöttből 1023 szavaz, és ennek is csak a nyolcvan százaléka erősíti meg Orbánt és elnökségét a hivatalában? 58 százalék nyolcvan százaléka a többség? A többségi akarat? Orbán a kongresszusal végérvényesen belépett Torgyán sátrába, hogy eladomázgassanak a messzi legelőkről és testvéri dallamot fütyörészve nézzék, hogyan duruzsol a parázs a birkapaprikás alatt.
{ komment (5) } { permalink }  
Ja, vi elsker dette landet

Hogyan keresett a kocsmában svéd trónörököst a Napóleonhoz küldött küldönc és ennek mi köze a norvégok nemzeti ünnepéhez, mely az 1814-ben elfogadott norvég alkotmánynak állít emléket? Osloban ma népviseletbe öltözött, zászlót lobogtató, boldog norvégok kórusban éneklik a norvég himnuszt. "Ja, vi elsker dette landet...". (Szó szerint: Igen, mi szeretjük ezt az országot….). A trónörökös pár az osloi királyi palota ablakából integet az osloi gyerekek hagyományos felvonulása résztvevőinek. Az izomláz garantált, ugyanis a menet az idén rekordhosszúra sikeredett: 107 iskola, közel 40 000 tanulója vonul el a palota előtt. A stockholmi ”száműzetésben” élő; 8000 norvég polgárnak a Skansenben tartanak ünnepi rendezvényt a délután folyamán. Ahogy elnézem, jól fog majd jönni az esőköpeny...De nézzük, honnan is ered ez az ünnep!
{ komment (1) } { permalink }   { tovább }
A mi képviselőházunk
Most, hogy az országnak háza ünnepi rajtot vesz, finom ruhákban gyülekezik a képviselők hada, ne feledkezzünk el nagy példaképünkről, az első parlamenti "bloggerről", akit pont ezen a napon, május 16-án, persze, 96 évvel korábban, jubileumi ünnepséggel köszöntött az irodalomkedvelők csapata. Mikszáthnak talán terhére is volt ez az ünnepi dajdaj, hajcihő, köszöntő levéláradat, így hát ne ömlengjünk mi sem, hanem idézzük fel egy-két  régesrégen, az 1884-es esztendőben kelt írását, melyekből (Mi képviselőházunk) nem csak az derül ki, hogy ki bukott, meg és ki nem, hanem még a parlamenti büfé használatához is kellő tájákozottságot szerzünk,  sőt, a képviselői tétovaság első napi természete is felsejlik előttünk, mely gyakran torkollik abba a kérdésbe, hogy "Ugyan, hogy is hívnak téged, kedves barátom?". Aztán amikor elolvassuk a jegyzőválasztás első napját (Megalakulás), azonnal rájövünk, hogy az akkor és a most között, legalábbis az első napi eseményeket lajstromozva, semmi különbség nincsen, ugyanazt írhatjuk le most is, mint akkor: "A folyosókon még nincs semmi élet. Hiszen a Ház még csak csecsemőkorát éli. (...) Az öreg képviselők még mindig ösmerkednek a fiatalokkal, a fiatalok pedig még mindig ösmerkednek a viszonyokkal. Nézik a helyiségeket, a könyvtárt, a büfét. Hiszen ez mind, mind az övék! Nézik a minisztereket áhítattal, s a miniszterek is nézik őket szeretettel. Hiszen ezek mind az övéik!"
{ komment (1) } { permalink }  
Kis magyar kampányretro
Furcsa, ugye, hogy retropostnak kategorizálom ezt a kis linkajánlót, pedig jogos, hiszen a választási kampány már a múltté, politikusaink most éppen koalíciókötéssel,  vagy túlélési technikák gründolásával vannak elfoglalva. Az imént bukkantam rá egy csomó videóra,  fideszes reklámfilmekre, Orbán, Gyurcsány beszédekre a szoci kampányfőnök orrturkálós klipjére. Egyik fideszes filmben - Peltzné ugrabugrál a gyerkekkel és narancsot dobál a kameraman képébe, miközben hócsatakosak a magyar utcák - egy olyan szlogenre találtam, mely ahogy maga a klip is, a központi kampányban nem kapott szerepet, csak annak farvizén, a fideszes nők kampányoltak vele. 
{ komment (0) } { permalink }   { tovább }
Akárhonnan is fúj, hideg az északi szél
Jó pár évtizede hallottam utoljára ezt a szót: Agitátor! Kora hajnalban járták az utcákat, becsengettek minden kapun, nógatták a későnkelőket. A környékünkön lakók a közeli Hadsereg Házában szavaztak. Az épület előtt katonák álldogáltak, bent karót nyelt választási biztosok mellett szürke öltönyös úriemberek tevékenykedtek. A fogorvos várótermének a feszültsége keveredett a hullaház hangulatával. Fülkék is voltak, de oda csak az osztályellenség ment be. Az IGEN-hez ugyanis semmi mást nem kellett tenni, mint komoly arccal leadni az összehajtott cédulát.
{ komment (4) } { permalink }   { tovább }
Április, április

Zsoltson retropostja 2002-be, annak az évnek április havába vezet minket vissza, amikor Budapesten a japán vakuvillogtatók nem is sejtették, hogy valami választás készül Magyarországon. Pedig ott volt az az utcákon, a  telefonokban: "Este csörög a telefon. Valami Viktor keresi a házigazdát. - Hívja fel később! – mondom. – Valami Péterrel beszél a másik vonalon."
{ komment (3) } { permalink }   { tovább }
Jégen jöttek, jégen mentek

Zsolt Zsoltson hangversenyen járt. A zene hallgatása közben feleleveníti nekünk a svéd-orosz háborút, melyben Finnország a hadizsákmány szerepét töltötte be. A postból több egyéb más mellett hamarosan megtudjuk azt is, hogy Észak Gibraltára, hogyan veszett el. " A hétszáz éve svéd fennhatóság alatt álló Finnország orosz kézbe került. "Észak Gibraltárjának" árulásszámba menő elvesztése fájdalmas fejezet a svéd történelemben. 1808 őszén maga IV. Gusztáv Adolf svéd király vezette a Finnországban rekedt svéd seregek megmentésére irányuló hadjáratot. Az oroszok már várták őket, és meghiúsították a partraszállást. A király hirtelen haragjában lefokozta a svéd tiszteket. (Rossz nyelvek szerint tudomására jutott az, hogy a csata előtti éjszaka a tisztek Turku kikötőjének a kocsmájában együtt mulattak orosz kollegáikkal.) "

{ komment (0) } { permalink }   { tovább }
Petőfi kampányol
Egy kis kampányretro. Talán alkalomhoz illő. Egy részt idekopiz. Nincs áthallás, nincs kacsintás, csak idézet van.  
"Ez az ember, ha ugyan embernek lehet nevezni, mondá nagy részegen mellettem, hogy "szemtelen". Még se gondoltam, hogy rólam beszél, amint feléje fordulok, azt mondja: igen, igen, szemtelen! mit szemtelenkedik itt? Odaléptem hozzá, s így szólék:
- Kérem az urat, válogassa meg a szavakat.
- Nem válogatom meg a szavakat - felelt a részeg pimasz -, hogy' mert az úr itt szemtelenkedni?
- Még egyszer ismétlem - szólék -, válogassa meg a szavakat!
Mire ezt kimondtam, azt vettem észre, hogy körülvett egy egész dühöngő részeg csorda. A jel meg volt adva, mindenhonnan tódultak felém, s több mint száz torok bőgte körülöttem:
- Ez a hazaáruló, ez az akasztófáravaló muszka spion, aki el akarja adni az országot; szaggasd szét, üsd agyon! ..."
{ komment (0) } { permalink }   { tovább }
Puci takács és a kampányszavak
Még januárban vetődött fel ez a szlogen, majd búvópatakként csörgedezett valahol a mélyben, hogy aztán ismét megnyissák előtte az utat a szocialisták kampányemberei. Akkor Kerényi forradalmat emlegető beszédére hozták fel, most a Múzeum lépcsőjén Gyurcsány hozta vissza a köztudatba: Védjük meg a Köztársaságot! Nem hiszem, hogy tévedek: a következő hetek szocialista kampányszövege ez lesz. A Megcsináltuk, az Igen, a Rosszabbul élünk, mint négy éve, a Na, ezt jól megcsinálták mellett újabb rendezvényekkel, talán plakátokkal nyomatékosított kampányszót gereblyézhetünk a választási szóhalomba. Mivel szeretjük és gyakoroljuk a múltidézést, kerestünk és találtunk néhány 16 évvel ezelőtti, márciusi kampánymondatot.
{ komment (2) } { permalink }   { tovább }
Emeljük fel!

158 éve. Március 3-án Kossuth a pozsonyi alsótáblán mond beszédet, az abszolutizmus végét sürgeti: “emeljük fel politikánkat a körülmények színvonalára”. Felirati javaslatában jobbágyfelszabadítást, önálló kormányt, reformokat követel.  Az udvar húzza az időt. Kossuth a pesti radikálisokhoz fordul. Még 12 nap.
100 éve. A Fejérváry kormánynak alig egy hónapja van hátra. Ady lassan elveszti sajtós állását. Még friss, februárban jött ki az Új versek. Dr. Füredi a titkos betegségek főorvosa női nemi bajok és impotencia kérdésében a Kerepesi úton reggel 9-4-ig és este 7-8 között rendel. Mérsékelt díjak!
303 nap van 2006-ból.

Múlt-postok a parlamentblog.hu-n:
Az únó nemzet és a tilinkó királya Fülspecialista és a kormány sajtósa Dr. Füredi és a kormányválság Kedves Pistám! -árnyékállami post Újév bíztat

{ komment (0) } { permalink }  
A kormánysajtós sajtóhibája

Nem mondom, hogy a történelem csak ugyanazt a leckét mondja fel, még akkor sem, ha sok hasonságra bukkantam, amikor a száz évvel ezelőtti parlamentről írtam (lehazaárulózott kormány, vitatottan hatalomra került miniszterelnök, szociáldemokráciával való kacérkodás),  1906 április eleje a nagy megyei lázadások után vízválasztó napokat hozott, Fejérváry után  Wekerle alakíthatott ismét kormányt. Most a vízválasztót nem az esetleges kormányváltás, vagy nem a kabinet maradása hozza, hanem az, hogy április után  olyan kormánya lesz Magyarországnak, mely vagy a reformok kísérlője, vagy a nagy reformer jelzővel vonul be a történelembe. Legyen az szocialista, vagy fiatal demokrata. De maradjunk jó szokásunkhoz híven száz évvel ezelőtt. A lehazaárulózott darabontkormány sajtósa, Ady Endre száz évvel ezelőtt kapitális sajtóhibát követett el, amikor megemlékezett Deák Ferenc halálának harmincadik évfordulójáról. "Harminc éve ma, hogy meghalt a nagy magyar ember, kit a haza bölcsének ismertek el ellenfelei is. A nagy művet, Deák Ferenc művét, mintha rémek röpdösnék körül harminc év után. Szomorú időkben emlékezünk a harminc év óta hamvadó bölcs magyarra. De hogy ő élt, volt s alkotott, ez már elég ok a reménységre. Deák Ferenc nemzetének joga van élni s bizakodni. A magyar koponyában nagyszerű, józan ész raktározódott föl a nehéz századok fölött. A temperamentuma túlságos a magyarnak, de a józan ész meg tudja zabolázni. Deák Ferenc halálának harmincadik évfordulóján meg kell erősödnünk, s ki kell tartanunk e hitünkben". (Budapesti Napló, 1906. január 30)
Deák 1876 január 28-án halt meg.

Múlt-postok a parlamentblog.hu-n:
Az únó nemzet és a tilinkó királya
Fülspecialista és a kormány sajtósa
Dr. Füredi és a kormányválság
Kedves Pistám! -árnyékállami post
Újév bíztat

{ komment (0) } { permalink }  
Az újév biztat

Még nehány nap a folyó évből - és itt az újév. Nem tudjuk, mit hoz, mi rejlik feltakarhatlan fátyola alatt - de éppen mert nem tudjuk, sokat várunk tőle. Bár kipótolná amit elmulasztott a folyó év, melyet nem fogunk felírni abba a lajstromba emlékezetünk lapján, hol boldog éveink vannak feljegyezve. (..) Az újév biztat. A követválasztás megteremti az új pártokat és új országgyűlést: miknek feladata megteremteni aztán a kormányt, mely egy új alapon megkezdje a nagy munkát, melyhez minden állampolgárnak hazafiúi szent kötelessége önzetlen segélyt nyújtani. (Mikszáth Kálmán)

Mikor édesebb a bor, a remény, a jövendő, ha nem azon az éjszakán, amely utoljára rekeszti be a megunt, megvénült esztendőt? Talán nem is kell hinni a babonákban, hogy ezen az éjszakán régi kedvünkre eszméljünk, új reményeinkkel megismerkedjünk, hiszen az emberi élet oly rövidre van szabva, hogy minden esztendő, amelyet hátunk mögött hagyhatunk: csak vigasztalás lehet, hogy már nem tart oly hosszant a tennivaló. Hagyjátok az embereket játszadozni ez éjszakákon, hagyjátok a betegeket új reményekre éledni, hagyjátok elhinni, hogy a múlt idő nyomtalanul múlik el felettünk. Csak a megszerelmesedéstől óvakodjatok ez éjszakán, mert ekkor nagy jelentősége van minden szerelemnek, egy esztendeig nyöghetjük hatalmát. De mily jó tudni, hogy az éjféli óraütést sokmillió ember várja ébren és jókedvűen, akinek kedve, öröme, reménysége azonos a miénkkel. Hagyjátok örvendezni a szegény embereket! (Krúdy Gyula)

{ komment (0) } { permalink }  
A vad bajor parlament
A hétfői napokat kezdjük ezzel. Ilyentájt bloggereket idézünk, olyanokat, akiken sehogysem fogott az idő, és ezt nem csak a jól szerkesztett blogmotornak köszönhetik. Ebben a bejegyzésben egy kormánypárti sajtós blogját pásztázzuk újra. Írtunk már róla, arról, hogy háromszázat keres, de akkor azt nem árultuk el, hogy rövidesen megszűnik ez a jó állás, ez a kormány sajtósi lét, és per is kerekedik belőle. Kirúgják a miniszterelnöki hivataltól és a vidéki lapokba írt vezércikkek már csak óhajok maradanak, ahogy az a háromhavi elmaradás is, amit a jog fegyverével az istennek sem tud majd kikényszeríteni. De ez még a jövő, maradjunk a jelennél, pontosan 1905. december 19-énél: 

"Dániában működik már vígan a deres. A huszadik század nagy dicsőségére. Bizonyos volt, hogy Európa mai reakciós napjaiban, melyeken csak Franciaország van már túl, ragadós lesz a példa. Minden társadalom kiváltságosai szeretik a botot a rakoncátlanok hátán. A rakoncátlanok azok, kik új jogokat követelnek. Münchenben azonban megjárta a bot. Pedig Bajorország mai parlamentje vad reakcionárius, klerikális parlament. És mégis a bajor igazságügyminiszter kijelentette, hogy még csak vitatni sem engedi a bot-kérdést. Szégyene volna ez minden modern jog- és kultúrállamnak. Dánia nem nagyon fog örülni ennek a kritikának. Viszont minden jókedvű filozófusnak tiszta véleménye van e határozatról. Könnyű a klerikális bajor parlamentnek a fizikai deres ellen dörögni. Sokkal nagyobb eszköz van az ő kezükben. A lelkeket húzhatják deresre, s húzzák is. " (Ady Endre postja

{ komment (0) } { permalink }  
Sicc és a teremszolgák
Mit tud tenni egy teremőr, ha egy képviselő a másik hátát vertikálisan már olyan erővel csapkodja, hogy az túlmegy a jópofaság határán, a diskurus ne adj isten erőszakba fordul? Volt már ilyen a magyar történelemben. A múlt század elején az úgynevezett zsebkendőpuccs idején bősz képviselők felemelt adrenalinszinttel rontottak neki a parlament bútorzatának. Sőt, lövés is dördölt már a teremben. Olvasom, hogy az unió parlamentjében a teremszolgák az ülés elnökének kérésére parlamenti csendőrökként is felléphetnek, ha például egy képviselő rendbontással zavarja meg a tanácskozást. Az uniós teremőrök szakmai képzésében az alapfokú önvédelem már tananyagnak számít, de konfliktuskezelést is tanulnak. De mi van a magyarokkal? Hogy jön ide Sicc? Keresd a tovább gombot...
{ komment (0) } { permalink }   { tovább }
Kedves Pistám! - árnyékállami post

Kedves Pistám! Nagy Lajos, horpácsi emberem arról értesít, hogy a kocsisom, akinek felmondtam, nemcsak nem gondozza lovaimat, de szándékosan bosszút akar azokon állani, s az egyiket állítólag valamely furfangos kocsis atrocitással tönkre is tette - igen kérnélek tehát kedves Pistám, ha arra mégysz, légy kegyes ezt a zsiványt (Csadó Józsefnek hívják) egy kicsinyt megleckéztetni és megijeszteni, hogy legalább újévig kitartson benne az engedelmesség olaja - amikor becsületes szklabonyai kocsisom váltja fel – ezt jegyezte fel az üzenőfalra pontosan 1905. december 12-én minden idők legjobb parlamenti bloggere, aki Mikszáth Kálmán nickname alatt jelentkezett be az irodalmi, közéleti hálóra és mint látjuk, minden erejével a kocsisok árnyákállamát szervezte. Báró Fejérváry katonás ember, vagy igent mond, vagy nemet, de amit mondott, arra a takarékpénztár is adhat – olvasom tőle az akkor még miniszterkedő későbbi kormányfőről – de érdekes párhuzamokat ad az idő! -, aki "ezekben" a decemberi napokban éppen a megyék lázadásával foglalatoskodik, szocialistákkal szövetkezik, hogy a válságossá váló árnyékállami helyzetet orvosolni tudja.

{ komment (0) } { permalink }   { tovább }
Az únó nemzet és a tilinkó királya
Addig marad hivatalában a kormány, míg a nemzet annyira megúnja, hogy saját álláspontját hajlandó lesz az ő eltávozása árán föladni" - olvasom az újságban a beste kormányról, mely az alkotmány követelményei ellenére kormányoz. De azért bíztató híreket is találni, hiszen a választói jog kérdésében, melyet a miniszterelnök a szocialistákkal karöltve szorgalmaz, mintha egyezség születne az ellenzéki oldalon. A kormány egészségügyi politikájának csődjét mutatja, hogy M. F. 48 éves paszomány- és zsinórgyárigazgató ellen eljárást indított a rendőrség, mivel alapos a gyanú arra, hogy az illető elsikkasztotta egy munkásnő betegsegélyező pénzét. Úgy tudom, férfit december 9-én biztosan letartóztatják. Mindez persze, semmi ahhoz képest, hogy az amerikai elnök legidősebb fiát minduntalan szerencsétlenség éri. "Alig pár hónapja footballozás közben súlyos természetű" sérülést szenvedett, most eltört az orrcsontja". Szenzáció! Szenzáció: "Gala Peter" - az első tejcsokoládé a világon, sőt, az Orfeumban Miss Saharet, a világhírű ausztrál táncosnő lép fel Tschin Maval, no és a tilinkó királyával. (Déli, amint még mindig az 1905. decemberi lapokat olvassa)
{ komment (0) } { permalink }  
Fülspecialista és a kormány sajtósa
Nem elég, hogy kormányválság gyötri az országot, amikor engedetlen mindenki - így a megyék, a városok is -  a vitathatóan hatalomra került kabinettel szemben, akit minősítendő az ellenzék csak egy szót használ: hazaáruló, még az is kiderült, hogy a kormány sajtóhivatalánál már lassan két hónapja dolgozik egy fiatal nagyváradi újságíró, aki közpénzből havi háromszázat vihet haza. Megjegyzem, ennyi pénzből csak Karácsonyra negyven mellényt lehetne venni, igaz, nem a legdrágább butikokban. Információink szerint a 28 éves illetőt ráadásul többször látták éjszakai bárok környékén. Az eset azért is érdekes, mert miközben a kormány háromszázat ad ki egy újságíróra, a nincstelen nyomdai dolgozók sztrájkba fogtak. Igaz, a felszínen csak a választójogi kérdéseket feszegetik, de mi tudjuk, mi húzódik igazán a mélyben! Hogy ne csak botrányról írjak: a mai újságokban olvasom, hogy a belga király a Riviérára utazott, pompás Cap-Ferati birtokán pihen, a palotához 21 hektár park tartozik. Az angol lapok pedig arról írnak, hogy egy német közjogi méltósághoz, fülspecialistát hívtak. Hogy ki ő, azt nem árulják el, csak a keresztnevét közlik. Vilmos attól félhet, hogy meg is műtik hamarosan. De ezt a német lapok, különösen a Süddeutsche Korrespondent, cáfolják. (Déli, amint az 1905. december 5-i újságot lapozza.)
{ komment (0) } { permalink }  
Dr. Füredi és a kormányválság
Morgósan kezdődött a mai, december 5-i reggel, hiszen „a földrengési műszerek Budapesten gyönge remegést jeleztek”, és akkor nem beszéltünk a vezércikkekről - az almanachok szerint ezt a műfajt újságírók űzik -, azok ugyanis egyetlen rövid szóval kezdődnek: Válság! Úgy tudjuk, a kormányfő táviratot kapott, melyben közlik vele, „hogy a sajtó ellen a szocialistákkal való szövetkezését illetékes helyen elítélik” és felszólítják, hogy „ezt az akcióját azonnal fejezze be”. Egyébként ma „Európában az időnek száraz jellege van”. Tegnap a Dunántúlon esett, éjjel fagyott. Dr. Füredi a titkos betegségek főorvosa női nemi bajok és impotencia kérdésében a Kerepesi úton reggel 9-4-ig és este 7-8 között rendel. Mérsékelt díjak! (Déli, amint Pesti Hírlapot olvas 1905-ből.)
{ komment (0) } { permalink }  
 
 
© parlamentblog.hu
Az oldalon szereplõ bejegyzések, vagy annak részletei csak a parlamentblog.hu-ra való hivatkozással használhatók fel

Reklámozz minket!
Helyezd el honlapodon a ParlamentBLOG egy bannerét (120×240 vagy 468×60), és
cserébe mi is kirakjuk a Te álló banneredet! Csak szólj.